A CBC beszámolói Magyarországról és a migráns válságról
Az emberek azért olvassák a tömegkommunikációs szervek (média) híreit, hogy tájékozódjanak az eseményekről, elősegítsék a hírek közzétételét és ezzel erősítsék a társadalmat. A társadalom azt is elvárja a médiától, mint a demokrácia egyik szerves részétől, hogy tartsa magát a előírásokhoz és a híreket pontosan és hűen adják vissza, ezzel is betöltve szerepét a modern társadalomban. Mit tehetünk akkor, amikor a média helytelen információkat közöl? Milyen lépéseket tegyenek az igazságszerető polgárok, amikor a hírszolgáltatásban félreinformálás rejtőzik azért, hogy azzal meggondolatlanul átalakítsák a közvéleményt?
A CBC „The National” című műsora a közelmúltban, 2016. november 24-én adott közre egy videó riportot „Az ellentmondásos Magyarország” címmel, amit december 11-én egy újságcikk követett „A barátságtalan magyar közhangulat elutasítja a bevándorlókat és az újságírókat” címmel. Szomorúan állapítjuk meg, hogy a CBC ismételten úgy döntött, hogy olyan riportokat tegyen közzé Magyarországról, amik helytelen és félrevezető információkat tartalmaznak, és amiket úgy értékelünk, hogy azok nem Magyarország hírnevét, hanem inkább a CBC szavahihetőségét károsítják.
Mindkét CBC riport a magyar társadalom szélsőséges elemeinek bemutatásával kezdődik, akik a magyar törvényeket nyíltan megsértik. A magyar kormány számos alkalommal elkülönítette magát ezektől a polgári védelmi csoportoktól, biztosította a törvényes rendet és gondoskodott róla, hogy ezeket a szélsőséges csoportokat bírósági eljárás alá helyezzék. Szélsőséges elemek léteznek Magyarországon, de csak jelentéktelen csoportokban és jelentéktelenül kis számban. Összehasonlításképpen, Kanadát sem neveznénk a szélső-jobboldal növekvő bázisának, vagy a szélsőségesek állomáshelyének, azért mert vannak Kanadában fehér felsőbbrendűségi csoportok, létezik nemzetiségi gyűlölet, van faji alapú bűnözés és történt itt magas szintű antiszemitizmus. Egy kisebbség nem képviseli a társadalom egészét és azokat csak a maguk jelentőségében szabad tárgyalni. Egy kisebbség nem képviseli a társadalom folyamatait.
Orbán Viktor miniszterelnök szabad és nyílt választáson történt megválasztása és a migráns válság Európában és Magyarországon való kitörése után a médiában egy mindenki számára szabad vádaskodó hadjárat uralkodik, ami Magyarországot önkényuralommal, korrupcióval, a sajtó és polgárjogi szabadságok korlátozásával, a bíróság függetlenségének korlátozásával vádolja. A vádak egész sokasága fellelhető, de azok alátámasztására nagyon kevés valós és igazi bizonyíték látott napvilágot. Hacsak felületesen is átfutjuk a magyar újságokat, láthatjuk, hogy milyen szembeötlően szabad módon cserélődtek ki a kormányt érintő ideológiák és kritikák, a politika színkép mindkét oldala felől. Magyarországon a sajtószabadság mindenhol érvényesül és csak akkor kerül vizsgálat alá, amikor a média hamis információkat közöl (ez nem mindig érvényesül Kanadában). A baloldali Népszabadság napilap bezárását pénzügyi nehézségek okozták és nem a kormány összeesküvése, ahogy azt egyesek elhitetni próbálták. Vagy talán a kormány beavatkozását kéne keresnünk a Guelph and Nanaimo 2016-ban történt megszűnésében is? Valójában, Brit Kolumbiában, az az elmúlt 10 évben 23 lap szűnt meg. Továbbmenően, a jogrendszer Magyarországon átlátható. A kormány egyetlen átalakítási kezdeményezése azt szolgálta, hogy még a kommunista időkből visszamaradt és régóta ott szolgáló tisztségviselők szolgálati átadását zökkenőmentessé tegyék. Elgondolkodhatunk rajta, hogy vajon a Szenátust, vagy a kanadai reformokat célzó kormánytörekvések megrekedését összefüggésbe hozhatjuk-e a demokrácia hanyatlásával? A médiában sokan kaptak azon, hogy kritizálják Magyarországot a migráns válság kezelését érintő korlátozott képességei miatt és ezzel diktátornak, fajgyűlölőnek, iszlám-ellenesnek vádolják a kis Közép-Európai országot, aki érdemessé vált arra, hogy kizárják az Európa Unióból. Érvelésük középpontjában az áll, hogy a Magyarország határaihoz jelenleg érkező emberáradatot ahhoz a több, mint 200 ezer magyarhoz hasonlítják, akik valóságos menekültként hagyták el Magyarországot az 1956-os Magyar Forradalom idején. Milyen érdekes, hogy ugyanezek az állítások figyelmen kívül hagyják azokat az érveléseket, amik rámutatnak a nagyon fontos különbségekre a gazdasági és politikai migránsok, valódi és nem-valódi menekültek között, kiemelik az embercsempészek szerepét és a figyelem előterébe helyezik azt a terhet, ami a nagyszámú és gyakran más vallású és kultúrából érkező tömegek befogadásával jár. Ilyen szembeötlő kérdések figyelembe vételével válhatna lehetővé a migráns válság és a multikulturális társadalom széleskörű magvitatása. Az „önkényuralom” és „elnyomás” egyetlen jelei csak abban mutatkoznak, hogy egyes államok úgy döntöttek, hogy megvédik azonosságukat, kultúrájukat és határaikat. Azok, akik kritizálják Magyarország viszonyulását a migráns válsághoz, nagy szolgálatot tennének, ha megemlítenék Angela Merkel német kancellár, 2010-ben tett nyilatkozatát, amiben ő a multikulturalizmus és a migránsok Németországba való integrálásnak kudarcáról beszél. Vagy, például, ha beszélnének párizsi migránsok beilleszkedésének kudarcáról, a Calais környéki ideiglenes migráns szállások körülményeiről, a Kölnben ünneplő német lakosság védelmének hiányáról. Azokat, amik elszigetelt eseményeknek látszanak, könnyen leírhatjuk úgy, mint „barátságtalan” közhangulatot.
CBC hatásosan bemutatta szándékát, hogy megfeledkezzen a történelmi tartalomról. A II. Világháború mindössze 71 évvel ezelőtt ért véget. Magyarországnak időre és egy tartós folyamatra van szüksége ahhoz, hogy feldolgozza múltját, érdemeit és kudarcait. A 1945-1989 között eltel időszakban, Magyarországon senki sem beszélhetett a történelemről, vagy csak arról a változatról, amit a megszálló hatalom kényszerített rá. Úgy gondoljuk, a történelem többet érdemel annál, mintsem hogy azt várnánk, hogy egy 2000 éves múlttal rendelkező nemzet az 1989-ben elnyert szabadsága óta eltelt 27 év alatt oldja meg valamennyi problémáját. A CBC kísérlete, hogy vélt összefüggést fedezzen fel a II. Világháború és 1956 Magyarországa között egy nagyon felelőtlen vállalkozás. Az ilyen tartalmukból kiragadott, vizsgálat nélküli összehasonlítások, a történelmi összefüggések és a jelen megértésének nagymértékű hiányát tanúsítják.
Végül, CBC utalásokat tesz, hogy a Magyarországon vélt gyűlölet és türelmetlenség a szomszédos országokra is átterjedhet. Szégyenletes az, ahogy a magyar kisebbségeket, egyebek mellet Szlovákiában, Romániában, Szerbiában, Ukrajnában továbbra is bántalmazzák és diszkriminációban részesítik, ha azok az anyanyelvüket próbálják használni. Mi a helyzet azzal a gyűlölettel és türelmetlenséggel, amiben a Székelyek részesülnek Erdélyben, akik csak egy rendeletet kérnek saját autonómiájukra, hogy a jövőjüket maguk irányíthassák? Ezek a kérelmek kemény visszautasításra találtak kormányszintről, amik azt célozták, hogy elnyomják őket nemzetiségi mivoltukban. Vagy, mi a helyzet a diszkrimináció, visszaélés, vandalizmus és nemzetiségi gyűlölet számos eseteivel, amiknek a magyar kisebbségek az áldozatai, őseik földjén, a mai Szlovákiában, Szerbiában, Erdélyben, Kárpát-Ukrajnában. Valójában, Magyarország mindig is a nemzetiségi türelmesség bástyája volt és az idegenek üdvözlésére és befogadására hosszú múlttal tekint vissza az ország. Ezáltal, Magyarország hosszú történelme alatt az egyik első példája volt a multikulturális társadalomnak, amiből pl. Kanada ma annyi hasznot szerez. Lehet, hogy a CBC hibát követet el és Közép Európa történelme elkerülte figyelmét.
Ezért, a KMOSZ visszautasítja ezeket a riportokat, mert úgy találja, hogy azok nagyon káros hatásúak a kanadai és nemzetközi magyarság hírnevére. Egyben kéri, hogy a CBC hozzon nyilvánosságra egy közleményt, amiben helyesbíti az év novemberben és decemberében leközölt két riport tartalmát. Alapvető lépésként, a jövőben a CBC kérje ki a KMOSZ, vagy hasonló magyar szervezet véleményét hasonló jellegű cikkek készítésekor, hogy pontos és helytálló információkat szerezzen. A riportereknek és nemzeti médiának stratégiai célként kell kezelniük a hírszolgáltatás megbízhatóságának megőrzését és ez nem csak egy puszta szólam. A CBC nagy kárt okozott Magyarországnak and a magyar embereknek, ezért bizonyítsa akaratét, hogy a jövőre nézve kijavítsa azokat.
Ez a levelet az alábbi címekre jutattuk el:
|
|
Másolat:
- Dr. Ódor Bálint, Magyar Nagykövet
- Dr. Szabó Stefánia, Magyar Főkonzul
- Magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium
|
A Kanadai Magyarok Országosz Szövetsége közvetítésében 
A fent vázolt színházi sorozat első részeként a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem mesterszakos hallgatói érkeztek Kanadába, név szerint Tóth Szilvia Lilla (Szeged), Bálint Örs Hunor (Budapest) színészek és Létmányi Attila (Debrecen) rendező, hogy előadják Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmok c. drámájából készült színpadi adaptációt. Hat város magyar közössége élvezhette a darabot, mégpedig Toronto, Ottawa (az előadásról szóló beszámolót 
Öröm látni, hogy a világ magyarsága között ekkora mozgás van. Távol a szülőföldtől nem kevés áldozatba, erőfeszítésbe kerül magyarnak maradni, a magyar kultúrát megőrizni, még inkább megélni. Egy-egy apró magyar közösségben az egész Kárpát-medence lenyomatát megtaláljuk. A marosvásárhelyi hallgatók Budapestről, Debrecenből, Szegedről választották az erdélyi egyetemet oktatásuk színhelyévé, ahonnan most rengeteg munkát követően Ontarioba érkeztek, hogy találkozzanak erdélyi, felvidéki, magyarországi, vajdasági magyarokkal. A 20. század végi politikai- és technikai változások, ezek fejlődése lehetővé teszi, hogy élénkebb legyen a kapcsolat az anyaország, szülőföld és az új otthon között. Kívánom, hogy ezt a lehetőséget minél több közösség, minél több fronton tudja kihasználni, még jobban összefűzve ezáltal a gyökereket.