50 éves a Bokréta együttes

Ötvenedik évfordulóját ünnepli a montreáli Gyöngyösbokréta együttes. A csoport nagyszabású előadást tervez június 3-án a McGill Egyetem Moyse Hall színháztermében, ahol nem csak az együttes három korcsoportja lep színpadra, hanem régi táncosok is visszatérnek az elmúlt évtizedek egy-két sikerszámát feleleveníteni. Dreisziger Kálmánnal beszélgettem, aki 18 éven át vezette az együttest, és akinek munkáját most fia és menye, Dénes es Gissella viszik tovább.

Dorka – Hogyan tükrözi ez az előadás a Bokréta 50 éves munkáját?

Kálmán – Az együttes inspirációját Kodály Zoltán híres idézete fejezi ki legjobban: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” Nos, ezt a visszaszerzési munkát a Bokréta már félévszázada kitűnően folytatja. Az előadáson például hatévestől hatvanévesig négy nemzedéket fogunk látni.

– Négy nemzedék az négy csoportot jelent?

– Nem ilyen egyszerű, de körülbelül így van. Tulajdonképpen öt csoportot lát majd a közönségünk. A gyerekeinket, az ificsoportunkat, a felnőtteket es a visszatérő régi táncosokat, akik a Gyöngyösbokréta két különböző korszakából hoznak vissza egy-egy műsorszámot.

– Ki mit táncol?

– Csodálatos gyerekcsoportunk van. A szülők javarészt erdélyiek, így talán nem véletlen, hogy a gyerekek felcsíki játékokat és táncokat fognak bemutatni.

Ificsoportunk viszonylag új, csak két éve létezik. Így is párját ritkítja. Részben azért, mert egyáltalán létezik – tudniillik a 12 vagy 13 kanadai magyar tánccsoport közül alig három-négynek van ificsoportja. A hagyomány átadása általában a tizenéveseknél szakad meg. De azért is egyedi a csoportunk, mert több a fiú mint a lány. Az ifik a szegedkörnyéki falvak es tanyavilág régies táncát, az oláhost mutatják be.

Felnőtt táncosainkról joggal mondhatjuk, hogy ők Észak-Amerika legszínvonalasabb csoportja. A felnőttek repertoárja fogja képezni az előadás oroszlánrészét. Tánckincsük ezúttal eléggé Erdély-centrikus. Mezőségi, székely es kalotaszegi táncokat visznek színpadra, valamint a szászcsávási cigányok virtuóz táncát. De lesz magyarországi hagyomány is – ugrós, kanásztánc, üveges es csárdás a Mezőföldről.

Régi táncosaink pedig szeretettel kapcsolódnak a műsorhoz. A közönség idősebb része biztos ismerős dallamokat fog hallani es arcokat látni a Háromugrósban. Az estét a Bokréta örökzöld sikerszáma, a Szatmári Táncok fogja zárni – méghozzá egy meglepetéssel bővítve.

– És ezzel vége az eseménynek?

– De nem ám! Tudjuk, hogy egy ilyen évfordulós előadás után a közönségből sokaknak viszket a talpa, mások beszélgetni, nosztalgiázni szeretnének. Annál is inkább mert a Gyöngyösbokréta eredeti alapító tagjai közül néhányan Torontóból, mások meg Floridából is ideutaznak az előadásra. Tehát úgy gondoltuk, hogy a műsor után táncházat rendezünk a Hungaria Social Clubban, ami csak kb. 15 perc séta a színháztól. A táncház belépője benne foglaltatik a színházi jegyárban.

– Ha mar jegyekről van szó…

– Igen, jegyek már vásárolhatók a Bokréta tagjaitól, vagy az interneten. Felnőtt jegyek 25 dollár, gyerek jegyek 20 dollár árban kaphatók. Felvilágosítás, útirány, időpont, stb. a Facebook-on, Bokreta50 címszó alatt található.

– Köszönöm szépen, a Gyöngyösbokrétának pedig legalább még egyszer 50 évnyi eredményes munkát kívánok!

Takácsy Dorka Kornélia, KCSP, Montreál

Nyugat-Kanadába is álmodott egy világot Pataky Attila

Kanadai magyarok EDDA feliratú pólókba, napokig visszaemlegetett táncos bulik, közönségtalálkozók, és rekedtre énekelt hangok… Az EDDA Művek frontembere nyugaton folytatta turnéját Kanadában, hogy felrázza a szórakozni vágyó kanadai-magyarokat.

Edmonton

A beszámolót Mészáros Attila KCSP ösztöndíjastól, a képeket Papp Imrétől kaptuk Április 6-án a közönség izgatottan várta a koncertet az edmontoni Magyar Házban. Attila egyesével köszöntötte az érkező embereket, elmondta, mennyire örül, hogy itt vannak. Érezhető volt az empátia és a figyelmesség a szavaiban.

Rövid beszélgetéssel kezdte az estét, ahol az elmúlt 43 év jelentősebb pillanatait, élményeit, érzéseit osztotta meg a közönséggel. Öröm volt hallgatni a lelkes beszámolóit, a szakma iránt mutatott profizmusát, a rajongói, a családja és a felesége iránt érzett szeretetét.

Míg Attila felkészült a koncertre, Dj Gary szórakoztatta a megjelenteket és fantasztikus retró diszkóval fokozta a hangulatot, melyet egyébként a koncert után még jó pár óráig élvezhettünk.

Pataky Attila elvarázsolta a tömget profizmusával és énekhangjával. Felcsendültek az örökzöld Edda slágerek, amelyre mindenki táncolt és hangosan énekelte vele együtt az „Álmodtam egy világot” és a többi csodálatos dalt. Olyan varázslatos hangulatot teremtett, mintha egy tizenötezres arénában énekelt volna. Minden egyes ember fontos volt neki, szuggesztívan és lelkesen állt ki az edmontoni magyarok elé.

Egy család elmesélte, a gyerekekre olyan benyomást tett a koncert, hogy másnap reggel már fogmosás közben hangosan énekelték a gyerekek a kedvenc Edda dalokat és azóta naponta többször is kérik, hogy hallgassanak tőlük dalokat. Ez egy hatalmas elismerés és a siker záloga, amikor ilyeneket hallunk.

Calgary

A beszámolót Kalina Veronika KCSP ösztöndíjastól kaptuk Pataky Attila nem első alkalommal járt az albertai nagyvárosban, e látogatás alkalmával viszont sokkal többre vállalkozott egyetlen koncertnél. A hagyományosnak nem mondható péntek este itt is közönségtalálkozóval kezdődött, ahol a sűrű dedikálások közepette jutott elegendő idő a közös fényképek elkészítésére is, s mire a sornak vége szakadt a Kultúrközpontban szinte már egyetlen üres hely sem maradt. A közel 180 megjelent régi és új rajongónak a művész ezek után kendőzetlenül mesélt az eddigi Edda-val töltött éveiről, magánéletéről és saját életfilozófiájáról, tapasztalatairól, mely történeteket csendes, néhol nevetéssel megszakított, érdeklődés övezte. S csak miután kellőképpen átitatta a levegőt a rock egyfajta szelleme, csak azután „csapott a húrok közé”, és ezután nem volt megállás.

Korra és nemre való tekintet nélkül, ki-ki a maga módján, de az biztos, hogy nem széken ülve, énekelte és táncolta végig – már-már eufórikus állapotban – a több, mint egy órás koncertet, ahol minden olyan sláger felcsendült, melyre a közönség csak vágyhatott. De az izgalmaknak nem szakadt vége, hiszen az énekest a színpadon már szinte megszokott ausztrál fellépő társa, DJ Gary követte, aki ha tudta volna fokozta volna még a hangulatot, ám bizonyosan nem rontotta, hiszen a főként 90-es évekből való retró magyar és külföldi slágereinek hajnali áradatát csak azért szakította meg, mert el kellett érnie – Pataky Attilával és családjával együtt – a Vancouverbe hajnalban induló repülőgépet.

Vancouver

A beszámolót Éles Gergő KCSP ösztöndíjastól kaptuk Április 8-án, egy szombati napon került megrendezésre Pataki Attila koncertje Vancouverben. Lelkes és nagyszámú nézősereg gyűlt össze az eseményre, ami egy közönségtalálkozóval kezdődött. Többek közt az Edda korszakból hallhattunk történeteket, melyek Attila tolmácsolásában hiteles belátást adtak a legendás zenekar életébe. Az este alatt kolbász és hot-dog csillapította az emberek éhségét, melyet a Magyar Ház konyháján készítettek el.

A koncert kifejezetten jó hangulatúra sikerült. Rengetegen Eddás pólóban jöttek, és szinte mindenki együtt énekelte a régi és új slágereket. Láthatóan nagy élményt adott a helyieknek a koncert, ami után az Ausztráliából érkezett magyar DJ, Gary szolgáltatta a retró zenét.

Attilának még maradt energiája dedikálni a magával hozott CD-ket, könyveket, aztán elbúcsúzott. Az este ezután sem ért véget, sőt hatalmas táncos buliba torkollott, amit napokig emlegettek még Vancouverben.

A Pataky turné idén véget ért, de biztosan még sokáig fogjuk még emlegetni a kapott élményt. Köszönet illeti a szervezőket és a Kanadai Magyarok Országos Szövetségét (KMOSZ), akik nélkül nem jöhetett volna létre a koncert-sorozat. A szervezet elnöke, Vaski Gábor nem csak a rendezvények lebonyolításában segített, de ügyelt arra is, hogy minden városban felkészülten fogadják a koncertet. Attilát mindenhol lelkes tömeg fogadta és a kanadai magyarok megmutatták, hogyan kell igazán jót bulizni. A gondos készülés és a szervezetek együttműködésének eredménye, hogy mind a hat helyszínen színvonalas és zökkenőmentes rendezvény fogadta a közönséget. Sokan személyesen is kifejezték hálájukat a KMOSZ-nak és a szervező csapatoknak. Olyan világot álmodott Pataky Attila Kanadába, amilyenben igazán jó érzés kanadai magyarnak lenni. Ha minden jól megy, nem kell sokat várnia a kanadai közönségnek, hamarosan ismét EDDA slágereket hallhatnak élőben. A KMOSZ azon dolgozik, hogy az egész EDDA zenekart elhozza Kanadába 2018 őszén két nagyszabású koncertre, a keleti és nyugati parton.

A koncertekről készült összefoglalót és képeket itt láthatjuk.

Így mulat a magyar

Pataky Attila koncertje Torontóban „Kör közepén állok, Körbevesznek jó barátok Körbevesznek jó barátok és rosszak…” Vajon hányan dúdoljuk magunkban a szöveget, miközben olvassuk? Én biztosan. Miért tudjuk mit „kell” csinálni, amikor elindul a Limbó-hintó, vagy amikor a „vonat nem vár”? Honnan tudjuk, hogy hány óra munka, hány óra pihenés és hány óra szórakozás jut egy napra?

Minden népnek, nemzetnek megvannak a maga örökzöldjei, legyenek azok népdalok, slágerek, mesék vagy éppen ételek. Vannak dalok, amiket minden magyar ismer, és garantáltan nem az iskolapadban tanultuk őket. Valahogy a dallam és a szöveg úgy beleivódik a fejünkbe, hogy életünk végéig eltudjuk énekelni egyes számok refrénjét, míg könnyedén elfelejtjük például a bevásárló listánk felét vagy szeretteink születésnapját (minden egyes évben). A Hűtlen, Éjjel érkezem, Mi vagyunk a rock, Kölyköd voltam, Gyere őrült, Elhagyom a várost… Csak néhány azokból az EDDA Művek dalokból, amiket szinte mindannyian kívülről fújunk. Pataky Attila, az együttes frontemberen, már otthonosan mozog Kanadában, nem először járt itt. Idén egy hat állomásos koncertsorozatra érkezett melynek első állomásai Torontó, Hamilton és Cambridge városai voltak. A további fellépések helyszínei: Edmonton (április 6.), Calgary (április 7.) és Vancouver (április 8.).

A koncertek előtt közönségtalálkozót tartott Attila, ahol előadást tartott a „Mi vagyunk a rock” című könyvéről, melyben az Edda Művek 42 év titkai kaptak helyet. Mindenki lehetőséget kapott, hogy feltegye kérdéseit az énekesnek, egymás után érkeztek a családot, magánéletet, vagy éppen az spirituális élményeket feszegető kérdések. Az előadás után következett a koncert, melyek igazi jó hangulatban teltek mindhárom városban.

Rekedtre kiabálta magát a többszáz fős közönség, fiatalokat megszégyenítő módon táncoltak az idősebb generáció tagjai is, Attila pedig fáradhatatlan energiával énekelte a megunhatatlan EDDA slágereket és saját dalait.

DJ Gary zárta az esteket, aki Ausztráliából érkezett és a 70-es és 80-as évek legjobb dalaiból kevert a koncertek után hajnalig. Nem maradhattak ki azok a klasszikusok sem, mint a Limbó-hintó vagy vonatozás, a magyar közönség legnagyobb örömére.

A koncertsorozatot a Kanadai Magyarok Országos Szövetsége szervezte, céljuk, hogy olyan programokat csináljanak, melyek nagy létszámban képesek megszólítani a kanadai magyarokat, fiataltól az idősebbekig. Vaski Gábor a KMOSZ elnöke vállalta a műsorvezetői szerepet az első három fellépés helyszínén, Torontóban. Hamiltonban és Cambridge-ben.

Folyt a pálinka és a jó bor, mellé pedig Torontóban frissen sült kolbászt, Hamiltonban töltött káposztát, míg Cambridge-ben ropogós lángost lehetett fogyasztani, nem volt ok a panaszra. Afinom italok, ételek és jó zene mellett garantált volt, hogy elszabadul a buli és együtt fog énekelni és táncolni a hatvanéves a huszonévessel. Csak győzze mindenki kiheverni a másnap az átmulatott éjszakát.

A koncert képei megtekinthetőek itt.
Lehoczki Sára, KCSP, Toronto

Emlékünk: A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd

A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd
Igazán különleges műsort tekinthettek meg azok, akik április másodikán a montreáli Első Magyar Református Egyház közösségi termébe jöttek.

A cím és a trianoni tragédia témája megadja a produkció alaphangulatát, jogosan lehetett arra következtetni,hogy nem egy könnyed, vidám bohózatot fogunk látni és hallani. Hogyan is lehetne az, amikor a huszadik század Magyarországának története minden, csak nem vidám.

Benkő Géza felvidéki színművész saját rendezésében előadott monodrámájának azonban egészen különleges hangulata volt. Az előadás két falu, Búcs és Bátorkeszi életképeinek felvillanásából áll össze, mintha egy vetítőgép filmje peregne a szemünk előtt. A darabot belengi a különös, fanyar, közép-európai humor. A szívszorító valóságot egy-egy apró, groteszk részlet helyezi komikus fénybe: legyen az Sztálin elvtárs temetése, amely – mint minden faluban – délután fél kettőkor esett meg, egy kölcsönkoporsóba, zsoltárszó mellett, vagy a Búcs és Bátorkeszi közötti perdöntő focimeccs esete, amelyen a református lelkész és a katolikus pap együtt szökik meg a bírói feladatok elől, hogy a vallás dolgait némi jóféle bor társaságában vitassák meg.

.A karakterek olyan életszerűek, hogy bármikor rájuk köszönnénk az utcán, jó ismerősként köszöntve őket. Az anekdotikus történetek, felvillanó képek a maradéktalanul, és hihetetlen részletgazdagsággal mutatják be,hogy a trianoni diktátum és a Benes dekrétumok távol, papíron, tollal hozott intézkedései milyen kegyetlen,kifacsart és valószerűtlen helyzetet eredményeztek, és miként birkóztak meg ezzel az új, groteszk valósággal az egyszerű emberek.

A hiánypótló előadásra a Kanadai Magyarok Országos Szövetsége, és a Csillagösvény Egyesület szervezésében került sor.

Az előadás képei megtekinthetőek itt.
Takácsy Dorka Kornélia, KCSP, Montreál

Mozgalom a Székelyföld autonómiájáért

Nyilatkozat a Székelyföld autonómiájáért. Az alábbi dokumentum elkészült magyar, angol, román fordításban és azokat Magyarország és Románia kormányaihoz és az ENSZ hivatalos szerveihez továbbítottuk.

A magyar nyelvű irat letölthető itt: Hősök téri 7 pont, avagy Mit kíván a székely nemzet, 2017-ben

A román nyelvű irat letölthető itt: Cele 7 puncte din Piaţa Eroilor sau Ce doreşte poporul Secuiesc în anul 2017

Március 15-i ünnepség Montreálban

A hagyományokhoz híven ismét az Első Magyar Református Egyház adott otthont a montreáli magyar közösség március 15-i ünnepségének.

március 15 Monteál A rendezvényt rendkívül összetett és hosszas felkészülés előzte meg, hiszen minden magyar ifjúsági egyesület műsorral képviseltette magát. A cserkészek ünnepélyes bevonulását a szózat közös eléneklése követte, majd nagytiszteletű György L. Attila lelkipásztor nyitotta meg az alkalmat, aki a „nem csak kenyérrel él az ember” közmondássá vált bibliai igevers üzenetét bízta az egybegyűltekre, gondolva itt az együttes emlékezések, a megbecsülés és hála fontosságára.

Ezután a cserkészek léptek műsorukkal a színpadra: Kossuth- nótákat énekeltek és Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét szavalták el.

Meghívott szónokunk az ottawai magyar nagykövetség első beosztottja, Sinka László volt, aki beszédében a magyar szabadság és függetlenség fontosságát hangsúlyozta ki.

A Csillagösvény Egyesület vasárnapi iskolás gyermekei versekkel álltak a színpadra szavalni, akik a szabadságharcról szóló költeményeket csengő hangon és magabiztosan adták elő.

Ezt követően Sebestyén Alajos beszélt Reményik Sándor életéről és munkásságáról, majd elszavalta Jó volna már… című versét.

Ismét gyermekek következtek a megemlékezésben: a Montreáli Magyar Iskola diákjai. Először az óvodások énekeltek és verseltek huszárcsákóban és díszmagyarban, majd az idősebbek mondtak verset és színesítették modern dalokkal a színvonalas műsort.

Az utolsó fellépő ifjúsági csoport a Bokréta táncegyüttes gyermekei voltak, akik mezőföldi botos és üveges táncot adtak elő.

Az ünnepséget Licskó Szabolcs atya záróbeszéde zárta: a forradalmárok és a színpadon ügyesen helytálló gyermekek bátorságát méltatta,majd a palóc himnusz sorait is felidézte. A magyar, székely és kanadai himnusz eléneklése után a cserkészek ünnepélyes kivonulása zárta a forradalom és forradalmárok nagyságához méltó megemlékezést és ünnepséget.

A műsorban szereplő gyerekek a Csillagösvény Egyesület és a Hungaria Social Club jóvoltából előadás előtt ebédet is kaptak. Köszönjük minden szereplőnek és vendégnek,hogy együtt ünnepelhettünk!

Az előadás képei megtekinthetőek itt.
Takácsy Dorka Kornélia, KCSP, Montreál

Bokréta – hagyományos téli tábor

2017. február 17-19 között újra Montreál közelébe, az Île-Perrot- ra helyeződött át Észak-Amerika magyar néptáncos világának középpontja – megrendezésre került ugyanis a Bokréta Együttes Hagyományos Téli Tábora. Több mint 100 táncos gyűlt össze egész Észak-Amerikából együtt táncolni, szászcsávási táncokat tanulni. és nem utolsó sorban együttmulatni.

Borkéta tábor

A Bokréta Együttes idén ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. A montreáli székhelyű együttest jelenleg a magyar táncosok mellett nagyrészt quebec-i francia tagság alkotja, így külön elismerésre méltó, milyen tökéletes magyarsággal éneklik a népdalokat.

Rendkívül magas színvonalon dolgoznak, amit a rendszeres próbákon és fellépéseken kívül időről időre Magyarországon és Erdélyben tett látogatásokkal tesznek teljessé, hogy ottani fesztiválokon vegyenek részt és helyben is tanuljanak.

A tábort most is két magyarországi tanár, Lőrincz Hortenzia és Hahn-Kakas István vezette, rajtuk kívül népes művészgárda érkezett Szászcsávásból: három zenész a csávási falusi cigányzenekarból Fazakas Leventével kiegészülve, és hozzájuk csatlakozott Montreálból Garda Levente, Krasznai Attila és Sergiu Popa.

A táborlakók többsége már 17-én délután megérkezett, és birtokba vette a szállást. Az esti táncház hajnalig tartott. Másnap elkezdődtek a nappali workshopok, ahol a résztvevőkszászcsávási magyar táncokat tanultak. Este pedig elérkezett a hétvége tetőpontja: a Csávási Bál. Bemelegítésként 19 órától a gyermektáncház nyitotta meg kapuit, majd a bálozók is megérkeztek. A zenészek a Küküllőmente kulturális sokszínűségét bemutató koncertje nyitotta meg az estét: lenyűgöző csokrot állítottak össze ottani magyar, román és cigány dalokból. Ezután a Bokréta Együttes bemutatójára került sor, csodaszép kalocsai koreográfiát mutattak be a publikumnak. A szédületes előadást a közönség vastapssal jutalmazta, majd néhány perccel később már szinte mindenki lelkesen ropta a táncházban. Ez közös tánctanítással kezdődött, a csávási magyar táncok alapjaival, majd vezetett táncokat jártunk, amikbe a teljesen kezdők is könnyedén becsatlakozhattak. Farsangi időszak lévén a vállalkozó kedvű táncosok különböző kosztümöket is öltöttek, amelyeket a zsűri jelmezverseny keretében bírált el. A tanulást szabad tánc és mulatozás követte, „kivilágos virradtig”. A Csávási Bál közel 200 résztvevővel, abszolút teltházzal, fergeteges hangulatban zajlott le, az esemény fényét jelenlétével emelte dr. Ódor Bálint, Magyarország kanadai nagykövete és Deák-Stifner Dorottya kulturális attasé.

A tábor utolsó napját szintén workshopok töltötték ki, majd este még egy záró táncház várta a fáradhatatlan társaságot.

A három tartalmas nap során mindannyian rengeteget tanultunk, a tanárok pedig még egy teljes hétig itt maradnak, hogy a Bokréta Együttesnek egy új koreográfiát tanítsanak be.

A rendezvény képei megtekinthetőek itt.
Takácsy Dorka Kornélia, KCSP, Montreál