Tavaszi bál a Csillagösvény rendezésében

Hagyományos Tavaszi Bál a montreáli Csillagösvény rendezésében.

A közel féléves zord és fogcsikorgatóan hideg tél után mindenki tűkön ülve epekedik a tavasz beköszönte után – nem csoda, hogy hagyományosan a Tavaszi Bál a montreáli református templom egyik legjobban várt, legrangosabb eseménye.

Idén sem volt ez másként: az estélyt nagy sürgés-forgás előzte meg, a Csillagösvény Egyesület önkéntesei időt és fáradságot nem sajnálva állították össze a menüsort és díszítették fel a templom közösségi termét.

A 18 órai kapunyitást követően gyorsan megtelt a terem. A vendégek elé az asztalra először előételként hortobágyi húsos palacsinta került.

Ezt követően Dreisziger Kálmán, a Bokréta Együttes korábbi -de most is rendkívül aktívan segítő- vezetője lépett a mikrofonhoz, hogy felkonferálja a gyerekcsoport felcsíki táncokból álló műsorát, egyúttal dióhéjban bemutassa az együttes történetét, megalakulásának 50. évfordulója alkalmából.

Bevonultak a székely ruhába bújt táncosok: a legkisebb művésznő 5 éves (a legidősebb korát pedig le sem merem írni mivel a női fronton kialakult hiány miatt egy cserejátékosnak be kellett ugrania – én voltam az). A gyerekek igazán ügyesen járták a táncokat, pedig a játékos ám mégis összetett, emiatt komoly figyelmet igénylő koreográfia kifejezetten hosszú, 10 perces. Közben végig csengő hangon énekeltek.

A közönség szívébe belopta magát a lelkes kis csapat és színvonalas, szívet melengető produkció, vastapssal köszönték meg a táncosok és Nyitrai Attila együttesvezető munkáját.

A vacsora oldott és emelkedett hangulatban folytatódott, aranyló húsleves, ínycsiklandó sült húsok, krumpli és lila káposzta, majd desszertként sütemény került a tavaszi díszekben pompázó asztalokra.

A lakoma végeztével lágyultak a fények, és a hangulatért felelős DJ Zoli kiteljesíthette művészetét. A táncparkett megtelt táncoslábú, jókedvű bálozókkal, akik hajnali kettőig vígan ropták a különféle stílusú zenékre.

Azóta Montreálban már hivatalosan is tavasz van.

Az előadás képei megtekinthetőek itt.
Takácsy Dorka Kornélia, KCSP, Montreál

Nyugat-Kanadába is álmodott egy világot Pataky Attila

Kanadai magyarok EDDA feliratú pólókba, napokig visszaemlegetett táncos bulik, közönségtalálkozók, és rekedtre énekelt hangok… Az EDDA Művek frontembere nyugaton folytatta turnéját Kanadában, hogy felrázza a szórakozni vágyó kanadai-magyarokat.

Edmonton

A beszámolót Mészáros Attila KCSP ösztöndíjastól, a képeket Papp Imrétől kaptuk Április 6-án a közönség izgatottan várta a koncertet az edmontoni Magyar Házban. Attila egyesével köszöntötte az érkező embereket, elmondta, mennyire örül, hogy itt vannak. Érezhető volt az empátia és a figyelmesség a szavaiban.

Rövid beszélgetéssel kezdte az estét, ahol az elmúlt 43 év jelentősebb pillanatait, élményeit, érzéseit osztotta meg a közönséggel. Öröm volt hallgatni a lelkes beszámolóit, a szakma iránt mutatott profizmusát, a rajongói, a családja és a felesége iránt érzett szeretetét.

Míg Attila felkészült a koncertre, Dj Gary szórakoztatta a megjelenteket és fantasztikus retró diszkóval fokozta a hangulatot, melyet egyébként a koncert után még jó pár óráig élvezhettünk.

Pataky Attila elvarázsolta a tömget profizmusával és énekhangjával. Felcsendültek az örökzöld Edda slágerek, amelyre mindenki táncolt és hangosan énekelte vele együtt az „Álmodtam egy világot” és a többi csodálatos dalt. Olyan varázslatos hangulatot teremtett, mintha egy tizenötezres arénában énekelt volna. Minden egyes ember fontos volt neki, szuggesztívan és lelkesen állt ki az edmontoni magyarok elé.

Egy család elmesélte, a gyerekekre olyan benyomást tett a koncert, hogy másnap reggel már fogmosás közben hangosan énekelték a gyerekek a kedvenc Edda dalokat és azóta naponta többször is kérik, hogy hallgassanak tőlük dalokat. Ez egy hatalmas elismerés és a siker záloga, amikor ilyeneket hallunk.

Calgary

A beszámolót Kalina Veronika KCSP ösztöndíjastól kaptuk Pataky Attila nem első alkalommal járt az albertai nagyvárosban, e látogatás alkalmával viszont sokkal többre vállalkozott egyetlen koncertnél. A hagyományosnak nem mondható péntek este itt is közönségtalálkozóval kezdődött, ahol a sűrű dedikálások közepette jutott elegendő idő a közös fényképek elkészítésére is, s mire a sornak vége szakadt a Kultúrközpontban szinte már egyetlen üres hely sem maradt. A közel 180 megjelent régi és új rajongónak a művész ezek után kendőzetlenül mesélt az eddigi Edda-val töltött éveiről, magánéletéről és saját életfilozófiájáról, tapasztalatairól, mely történeteket csendes, néhol nevetéssel megszakított, érdeklődés övezte. S csak miután kellőképpen átitatta a levegőt a rock egyfajta szelleme, csak azután „csapott a húrok közé”, és ezután nem volt megállás.

Korra és nemre való tekintet nélkül, ki-ki a maga módján, de az biztos, hogy nem széken ülve, énekelte és táncolta végig – már-már eufórikus állapotban – a több, mint egy órás koncertet, ahol minden olyan sláger felcsendült, melyre a közönség csak vágyhatott. De az izgalmaknak nem szakadt vége, hiszen az énekest a színpadon már szinte megszokott ausztrál fellépő társa, DJ Gary követte, aki ha tudta volna fokozta volna még a hangulatot, ám bizonyosan nem rontotta, hiszen a főként 90-es évekből való retró magyar és külföldi slágereinek hajnali áradatát csak azért szakította meg, mert el kellett érnie – Pataky Attilával és családjával együtt – a Vancouverbe hajnalban induló repülőgépet.

Vancouver

A beszámolót Éles Gergő KCSP ösztöndíjastól kaptuk Április 8-án, egy szombati napon került megrendezésre Pataki Attila koncertje Vancouverben. Lelkes és nagyszámú nézősereg gyűlt össze az eseményre, ami egy közönségtalálkozóval kezdődött. Többek közt az Edda korszakból hallhattunk történeteket, melyek Attila tolmácsolásában hiteles belátást adtak a legendás zenekar életébe. Az este alatt kolbász és hot-dog csillapította az emberek éhségét, melyet a Magyar Ház konyháján készítettek el.

A koncert kifejezetten jó hangulatúra sikerült. Rengetegen Eddás pólóban jöttek, és szinte mindenki együtt énekelte a régi és új slágereket. Láthatóan nagy élményt adott a helyieknek a koncert, ami után az Ausztráliából érkezett magyar DJ, Gary szolgáltatta a retró zenét.

Attilának még maradt energiája dedikálni a magával hozott CD-ket, könyveket, aztán elbúcsúzott. Az este ezután sem ért véget, sőt hatalmas táncos buliba torkollott, amit napokig emlegettek még Vancouverben.

A Pataky turné idén véget ért, de biztosan még sokáig fogjuk még emlegetni a kapott élményt. Köszönet illeti a szervezőket és a Kanadai Magyarok Országos Szövetségét (KMOSZ), akik nélkül nem jöhetett volna létre a koncert-sorozat. A szervezet elnöke, Vaski Gábor nem csak a rendezvények lebonyolításában segített, de ügyelt arra is, hogy minden városban felkészülten fogadják a koncertet. Attilát mindenhol lelkes tömeg fogadta és a kanadai magyarok megmutatták, hogyan kell igazán jót bulizni. A gondos készülés és a szervezetek együttműködésének eredménye, hogy mind a hat helyszínen színvonalas és zökkenőmentes rendezvény fogadta a közönséget. Sokan személyesen is kifejezték hálájukat a KMOSZ-nak és a szervező csapatoknak. Olyan világot álmodott Pataky Attila Kanadába, amilyenben igazán jó érzés kanadai magyarnak lenni. Ha minden jól megy, nem kell sokat várnia a kanadai közönségnek, hamarosan ismét EDDA slágereket hallhatnak élőben. A KMOSZ azon dolgozik, hogy az egész EDDA zenekart elhozza Kanadába 2018 őszén két nagyszabású koncertre, a keleti és nyugati parton.

A koncertekről készült összefoglalót és képeket itt láthatjuk.

Így mulat a magyar

Pataky Attila koncertje Torontóban „Kör közepén állok, Körbevesznek jó barátok Körbevesznek jó barátok és rosszak…” Vajon hányan dúdoljuk magunkban a szöveget, miközben olvassuk? Én biztosan. Miért tudjuk mit „kell” csinálni, amikor elindul a Limbó-hintó, vagy amikor a „vonat nem vár”? Honnan tudjuk, hogy hány óra munka, hány óra pihenés és hány óra szórakozás jut egy napra?

Minden népnek, nemzetnek megvannak a maga örökzöldjei, legyenek azok népdalok, slágerek, mesék vagy éppen ételek. Vannak dalok, amiket minden magyar ismer, és garantáltan nem az iskolapadban tanultuk őket. Valahogy a dallam és a szöveg úgy beleivódik a fejünkbe, hogy életünk végéig eltudjuk énekelni egyes számok refrénjét, míg könnyedén elfelejtjük például a bevásárló listánk felét vagy szeretteink születésnapját (minden egyes évben). A Hűtlen, Éjjel érkezem, Mi vagyunk a rock, Kölyköd voltam, Gyere őrült, Elhagyom a várost… Csak néhány azokból az EDDA Művek dalokból, amiket szinte mindannyian kívülről fújunk. Pataky Attila, az együttes frontemberen, már otthonosan mozog Kanadában, nem először járt itt. Idén egy hat állomásos koncertsorozatra érkezett melynek első állomásai Torontó, Hamilton és Cambridge városai voltak. A további fellépések helyszínei: Edmonton (április 6.), Calgary (április 7.) és Vancouver (április 8.).

A koncertek előtt közönségtalálkozót tartott Attila, ahol előadást tartott a „Mi vagyunk a rock” című könyvéről, melyben az Edda Művek 42 év titkai kaptak helyet. Mindenki lehetőséget kapott, hogy feltegye kérdéseit az énekesnek, egymás után érkeztek a családot, magánéletet, vagy éppen az spirituális élményeket feszegető kérdések. Az előadás után következett a koncert, melyek igazi jó hangulatban teltek mindhárom városban.

Rekedtre kiabálta magát a többszáz fős közönség, fiatalokat megszégyenítő módon táncoltak az idősebb generáció tagjai is, Attila pedig fáradhatatlan energiával énekelte a megunhatatlan EDDA slágereket és saját dalait.

DJ Gary zárta az esteket, aki Ausztráliából érkezett és a 70-es és 80-as évek legjobb dalaiból kevert a koncertek után hajnalig. Nem maradhattak ki azok a klasszikusok sem, mint a Limbó-hintó vagy vonatozás, a magyar közönség legnagyobb örömére.

A koncertsorozatot a Kanadai Magyarok Országos Szövetsége szervezte, céljuk, hogy olyan programokat csináljanak, melyek nagy létszámban képesek megszólítani a kanadai magyarokat, fiataltól az idősebbekig. Vaski Gábor a KMOSZ elnöke vállalta a műsorvezetői szerepet az első három fellépés helyszínén, Torontóban. Hamiltonban és Cambridge-ben.

Folyt a pálinka és a jó bor, mellé pedig Torontóban frissen sült kolbászt, Hamiltonban töltött káposztát, míg Cambridge-ben ropogós lángost lehetett fogyasztani, nem volt ok a panaszra. Afinom italok, ételek és jó zene mellett garantált volt, hogy elszabadul a buli és együtt fog énekelni és táncolni a hatvanéves a huszonévessel. Csak győzze mindenki kiheverni a másnap az átmulatott éjszakát.

A koncert képei megtekinthetőek itt.
Lehoczki Sára, KCSP, Toronto

Emlékünk: A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd

A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd
Igazán különleges műsort tekinthettek meg azok, akik április másodikán a montreáli Első Magyar Református Egyház közösségi termébe jöttek.

A cím és a trianoni tragédia témája megadja a produkció alaphangulatát, jogosan lehetett arra következtetni,hogy nem egy könnyed, vidám bohózatot fogunk látni és hallani. Hogyan is lehetne az, amikor a huszadik század Magyarországának története minden, csak nem vidám.

Benkő Géza felvidéki színművész saját rendezésében előadott monodrámájának azonban egészen különleges hangulata volt. Az előadás két falu, Búcs és Bátorkeszi életképeinek felvillanásából áll össze, mintha egy vetítőgép filmje peregne a szemünk előtt. A darabot belengi a különös, fanyar, közép-európai humor. A szívszorító valóságot egy-egy apró, groteszk részlet helyezi komikus fénybe: legyen az Sztálin elvtárs temetése, amely – mint minden faluban – délután fél kettőkor esett meg, egy kölcsönkoporsóba, zsoltárszó mellett, vagy a Búcs és Bátorkeszi közötti perdöntő focimeccs esete, amelyen a református lelkész és a katolikus pap együtt szökik meg a bírói feladatok elől, hogy a vallás dolgait némi jóféle bor társaságában vitassák meg.

.A karakterek olyan életszerűek, hogy bármikor rájuk köszönnénk az utcán, jó ismerősként köszöntve őket. Az anekdotikus történetek, felvillanó képek a maradéktalanul, és hihetetlen részletgazdagsággal mutatják be,hogy a trianoni diktátum és a Benes dekrétumok távol, papíron, tollal hozott intézkedései milyen kegyetlen,kifacsart és valószerűtlen helyzetet eredményeztek, és miként birkóztak meg ezzel az új, groteszk valósággal az egyszerű emberek.

A hiánypótló előadásra a Kanadai Magyarok Országos Szövetsége, és a Csillagösvény Egyesület szervezésében került sor.

Az előadás képei megtekinthetőek itt.
Takácsy Dorka Kornélia, KCSP, Montreál

Mozgalom a Székelyföld autonómiájáért

Nyilatkozat a Székelyföld autonómiájáért. Az alábbi dokumentum elkészült magyar, angol, román fordításban és azokat Magyarország és Románia kormányaihoz és az ENSZ hivatalos szerveihez továbbítottuk.

A magyar nyelvű irat letölthető itt: Hősök téri 7 pont, avagy Mit kíván a székely nemzet, 2017-ben

A román nyelvű irat letölthető itt: Cele 7 puncte din Piaţa Eroilor sau Ce doreşte poporul Secuiesc în anul 2017

Március 15-i ünnepség Montreálban

A hagyományokhoz híven ismét az Első Magyar Református Egyház adott otthont a montreáli magyar közösség március 15-i ünnepségének.

március 15 Monteál A rendezvényt rendkívül összetett és hosszas felkészülés előzte meg, hiszen minden magyar ifjúsági egyesület műsorral képviseltette magát. A cserkészek ünnepélyes bevonulását a szózat közös eléneklése követte, majd nagytiszteletű György L. Attila lelkipásztor nyitotta meg az alkalmat, aki a „nem csak kenyérrel él az ember” közmondássá vált bibliai igevers üzenetét bízta az egybegyűltekre, gondolva itt az együttes emlékezések, a megbecsülés és hála fontosságára.

Ezután a cserkészek léptek műsorukkal a színpadra: Kossuth- nótákat énekeltek és Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét szavalták el.

Meghívott szónokunk az ottawai magyar nagykövetség első beosztottja, Sinka László volt, aki beszédében a magyar szabadság és függetlenség fontosságát hangsúlyozta ki.

A Csillagösvény Egyesület vasárnapi iskolás gyermekei versekkel álltak a színpadra szavalni, akik a szabadságharcról szóló költeményeket csengő hangon és magabiztosan adták elő.

Ezt követően Sebestyén Alajos beszélt Reményik Sándor életéről és munkásságáról, majd elszavalta Jó volna már… című versét.

Ismét gyermekek következtek a megemlékezésben: a Montreáli Magyar Iskola diákjai. Először az óvodások énekeltek és verseltek huszárcsákóban és díszmagyarban, majd az idősebbek mondtak verset és színesítették modern dalokkal a színvonalas műsort.

Az utolsó fellépő ifjúsági csoport a Bokréta táncegyüttes gyermekei voltak, akik mezőföldi botos és üveges táncot adtak elő.

Az ünnepséget Licskó Szabolcs atya záróbeszéde zárta: a forradalmárok és a színpadon ügyesen helytálló gyermekek bátorságát méltatta,majd a palóc himnusz sorait is felidézte. A magyar, székely és kanadai himnusz eléneklése után a cserkészek ünnepélyes kivonulása zárta a forradalom és forradalmárok nagyságához méltó megemlékezést és ünnepséget.

A műsorban szereplő gyerekek a Csillagösvény Egyesület és a Hungaria Social Club jóvoltából előadás előtt ebédet is kaptak. Köszönjük minden szereplőnek és vendégnek,hogy együtt ünnepelhettünk!

Az előadás képei megtekinthetőek itt.
Takácsy Dorka Kornélia, KCSP, Montreál

A Körösi Csoma Sándor program ösztöndijasai 2016-2017

Czibolya Kálmánnak hívnak, Makón születtem, s itt élek születésem óta, szakterületeim: programszervezés, média, vizuális oktatás, nyelvtanítás.

Elsődleges tevékenységi területem a wellandi magyar ház, ahol kilenc hónapos kint létem alatt szeretnék minél több tevékenységi területen is mérhető, kézzel fogható, dokumentálható eredményt felmutatni.

Televíziós szakemberként, (Duna Televízió, Magyar Televízió, Makó Városi Televízió) a Kanadai Magyar Televízióval (Niagara, Torontó) is szorosan együttműködöm majd ittlétem során.

Ez az ösztöndíj nagyszerű és különleges lehetőséget kínál arra, hogy eddig felhalmozott tapasztalataimat kamatoztathassam, a kanadai magyar diaszpóra szolgálatában.

Czibolya Kálmán
Mészáros Attila a nevem, Nyíregyházán élő és dolgozó néptánc pedagógus, etnográfus-muzeológus, PhD hallgató a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának Néprajz Tanszékén.

A tánccal gyerekkorom óta foglalkozom, hamar megfogott a magyar népi kultúra, a zene, a tánc és a viseletek sokasága és gyönyörűsége.

Kanadában a fogadó szervezetem az Edmontoni Magyar Kultúrkör, legfőbb dolgom a programszervezés, tánc és egyéb oktatás, főként a néprajz tanítása a Magyar Iskolában.

Hamar belecsöppentem az edmontoni életbe, így be is indultak a programok, feladatok. Volt már vacsoraestünk koncerttel egybekötve, magyar iskola, gyerek és felnőtt tánc próbák, valamint gőzerővel készülünk a 38. Nyugat-Kanadai Néptánc Fesztiválra, amit Calgary-ban rendeznek idén.

Mészáros Attila
Ábrahám Dolli Csilla Immár tizenhárom éve újságíróként dolgozom, pályafutásom során éveket töltöttem számos országos napi- és hetilap szerkesztőségében. 2013-tól tagja vagyok a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. Szerteágazóan végzek karitatív tevékenységeket. Rengeteg gyerektáborban vettem részt segítőként, önkéntes cikkíróként folyamatosan segítem különböző jótékonysági szervezetek munkáját. Óraadó tanárként éveken keresztül újságírást és médiaismereteket tanítottam egy iskolában. Rendezvényszervezőként is jelentős tapasztalatot szereztem, nagy létszámú ünnepséget, előadóestek szerveztem és koordináltam az eseményekről szóló médiamegjelenéseket. Munkámra igényes, maximalista, céltudatos embernek tartom magam. Fogadószervezetem a Vancouveri Magyar Kultúrkör, ahol ösztöndíjasként egy internetes újság szerkesztése és üzemeltetése a feladatom. Létrehoztam a www.kanadaimagyardiaszpora.com című közösségépítő portált és naponta, átfogóan számolok be a kanadai magyarság életéről, eredményeiről. Ábrahám Csilla
Bánfalvi Laura vagyok, újságíró, sajtós, és PR szakember. Korábban számos televíziós műsort, online és print újságot szerkesztettem, és a Nemzeti Színház kommunikációjával foglalkoztam. A Kőrösi Csoma Sándor program keretein belül 20 éves szakmai tapasztalataimal segítem majd a kanadai magyar közösséget. Torontóban Balla Sándor mentoráltjaként a Magyar Élet magazinnak írok, programokat szervezek a KMKT berkein belül, és a magyar borok népszerűsítésében veszek részt. Bánfalvi Laura
Simándi László vagyok, 28 éves, Debrecenben születtem, nőttem fel és éltem ezidáig. Iskoláimat is itt jártam, az egyetemen néprajzkutató és muzeológus végzettséget szereztem, de már ekkor összefonódott hivatásom a hétköznapi életemmel. Lelkes kutatója és tevékeny éltetője vagyok a magyar történelmi és népi hagyományoknak, otthonosan mozgok a néptánc és népzene világában, muzelógusi és múzeumpedagógusi munkám mellett vőfélyként és gólyalábas vándorkomédiásként is kerestem már a kenyerem. Nemrég érkeztem Torontóba, ahol az Árpád-házi Szent Erzsébet Magyar Iskola tanulóit igyekszem majd élményszerűen bevezetni a magyar hagyományok és népszokások csodálatos világába, emellett az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Plébánia rendezvényein fogok segédkezni. Simándi Laszló
Takácsy Dorka Kornélia Főként gyerekeket tanítok a magyar nyelv és kultúra szépségeire Montreálban a Magyar Iskolában és a Csillagösvény Egyesületben. Ezen kívül besegítek a Gyöngyösbokréta néptáncegyüttes munkájába, valamint cikkeket írok és a rendezvények szervezésében,lebonyolításában is tevékenyen közreműködöm.

A Mikes Program keretében a Magyar Otthon könyvtárában is dolgozom. Korábban a non-formális oktatásban szereztem tapasztalatokat, illetve magyart tanítottam külföldieknek. Rengeteg különböző kulturális programot tervezünk az elkövetkező időszakban is!

Takácsy Dorka Kornélia
Bartha Zsófia vagyok, a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíj keretén belül érkeztem a Torontói Magyar Házhoz és a Kodály Táncegyütteshez. Az elkövetkezendő kilenc hónapban, legjobb tudásom szerint igyekszem a két fogadószervezetem munkáját segíteni, mindennapjaikat színesíteni.

Az elmúlt napokban már volt alkalmam betekintést nyerni a közösség életébe, úgy gondolom, hogy egy nagyon pezsgő itteni életbe csöppentem, aminek kiváló mozaikdarabja lehetek.

Bartha Zsófia
Éles Gergő Péter vagyok, Debrecenből érkeztem Vancouver városába, ahova a magyar kultúra, a hagyományok, kézművesség, a közösség és rendezvényszervezői területeken szerzett tapasztalataim alapján választottak ki. Az első hónap egyeztetései alapján körvonalazódtak a feladataim, amik nagyjából egyeznek a kompetenciáimmal, így várhatóan hatékony és élvezetes hónapok elé nézek. A magyar iskolák munkájába fogok besegíteni a magyar órákon, fazekas szakkör létrehozásán is fáradozunk, és a cserkészeknél is számítanak majd rám. A Vancouveri Magyar Színház novemberben bemutatásra kerülő darabjában kaptam egy kis szerepet, ami külön színfolt, de emellett a rendezvények szervezésében és lebonyolításában van feladatom, a helyi lap szerkesztésében segítek, ha arra van szükség. Fontos az itteniek magyarságának megtartásában nagy szerepet vállaló egyházakkal a szoros munkakapcsolat, ami már a legelső pillanatokban ígéretesen alakult és folytatódik a továbbiakban is. Emellett tervezek időközönként előadásokat tartani, mint például a nosztalgia klubban teszem majd ezt, melynek a témája valamilyen történelmi, vagy néprajzi kötődésű. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy számtalan egyéb kategóriába sorolható kihívás kerül elém, ezeknek is igyekszem eleget tenni. Éles Gerő
Tóthfalusy Zsuzsanna vagyok. A Rákóczi Alapítványnál segédkezem Torontóban a Kőrösi Csoma Sándor program keretén belül. Jelenleg az ösztöndíjak kiválasztásában segítek, a jövőben többek között étkeztetési programban és az évenként megrendezett Rákóczi magyarságismereti mozgótábor lebonyolításában is részt fogok venni. Tóthfalusy Zsuzsanna
Fodor Kinga – Ösztöndíjas időszakom első felét Kanada legdélebbi városában, Windsorban töltöttem. Fogadószervezetem a Mindszenty-Hall volt, ahol igyekeztem a tőlem telhető legtöbb területen segítséget nyújtani. Ebbe bele tartozott a rendezvények lebonyolításában nyújtott segítség, a honlap és hírlevél szerkesztés, illetve az intézmény Facebook oldalának létrehozása is. A programszervezés mellett a magyar ház elnökének kérésére kidolgoztam egy előadássorozatot, amely Magyarországot hivatott bemutatni, kanadai érdeklődők számára. Az előadás 2017 áprilisától a University of Windsor szervezésében lesz látogatható, az előadás anyagából pedig később egy könyvet szeretnénk megjelentetni Veres Zoltánnal. A kutatás mellett a helyi magyar iskolában oktattam a 4-6 éves korosztályt, beindítottam és szerveztem a Mikes Kelem Program gyűjtéseit, valamint segédkeztem a helyi magyar ajkú református és katolikus gyülekezet rendezvényeinek lebonyolításában is. Január óta Kitchenerben folytatom a Windsorban a megkezdett munkát. Itt elsősorban a Kitcheneri és a Guelph-i Magyar Iskolák munkáját segítem, de igyekszem a Cambridge-i Kossuth Hall rendezvényeibe is bekapcsolódni. Fodor Kinga
Lehoczki Sára Hamilton és Torontó ösztöndíjasa vagyok megosztva, Torontóban elsősorban Dancs Rózsa mellett a Kalejdoszkóp kétnyelvű kanadai magyar lap szerkesztésében segítkezem és Rózsa Add tovább a lángot című könyvéhez készítek interjúkat. Hamiltonban az Arany János Magyar Iskolában tanítok és a 27. számú Kaszap István és az 59. számú Erzsébet Királyné cserkészcsapat heti gyűlésein veszek részt, mint őrsvezető, vagy segédtiszt. Az Extra Hungariam Alapítvány rendezvényeinek lebonyolításában is segédkezem GTA szerte. Élvezem a közös munkát a diaszpóra magyarsággal és remélem júniusig még sokat segíthetek nekik. Lehoczki Sára
Jancsó Antónia vagyok és Kanadában, Kelownán tevénykedek. A különböző rendezvények szervezése és az események előtti készülődésbe való besegítés mellett nagy figyelmet fordítok a gyerekekre. Báb előadásokat készítünk a magyar iskola tanulóival, és különböző előadásokat, fellépéseket az ünnepekre. Mivel az iskolán belül hegedű oktatás is folyik, a verses-zenés előadások összeállítása könnyebben megvalósítható. E mellett a könyvtárat digitalizálom, hogy könnyebben elérhetővé tegyem a közösség tagjai számára. Egy nagyobb projektünk is van, az iskola helységének gyermekbaráttá alakítása, amelyhez a munkálatok már elkezdődtek, a falra egy népmese karaktereit rajzoltam fel és most a gyerekekkel közösen öltöztetjük színekbe a királylányt és az aranyszőrű bárányt. Jacsó Antónia
Kalina Veronika -Tóalmásról, egy Pest megyei faluból, érkeztem Calgaryba, a „messzi északra” – ahogy otthon emlegették – s már így fél év elteltével szívesen állítom, hogy egyáltalán nem érzem magam távol Magyarországtól, s mindezt befogadó közösségemnek köszönhetem. Óvodás koromban kezdtem néptáncolni, s ettől a szokásomtól a mai napig nem tudtam megválni, sőt, érdeklődésem olyannyira a népi kultúra irányába terelődött, hogy egyetemre az ELTE néprajz szakára jelentkeztem, jelenleg is itt vagyok PhD hallgató. Fontosnak tartom, hogy a néprajzra ne csak mint ósdi, vagy hitelét vesztett tudományra tekintsünk, hanem mint a társadalom szempontjából hasznos információk hordozójára, melyekre itteni tevékenységeim során is igyekszem felhívni a figyelmet. Így például Rendhagyó Néprajz Órákat is tartok a Calgary-i Magyar Kultúregyesületben, melynek témája mindig az aktuális népszokások köré szerveződik. Nagy örömet jelent számomra, hogy csatlakozhattam többek között a Kultúregyesület, a Bartók és Vadrózsa Táncegyüttesek, a Bethlen Gábor Magyar Nyelviskola és Óvoda, a Kálvin Magyar Református Egyház, valamint a helyi cserkészcsapatok munkájához. Úgy érzem tudásomat a számukra megfelelő módokon tudom hasznosítani, akkor is ha éppen táncházat vagy kézműves foglalkozást tartok, oktatok, könyvtárat rendezek, vagy a különböző programok lebonyolításában segédkezem, s mindemellett magam is rengeteget tanulhatok. Kalina Veronika
Pap Johanna A Kőrösi-Csoma Sándor Ösztöndíj program előtt Magyarországon logopédus-gyógypedagógusként és néptánc oktatóként tevékenykedtem. Victoriában a Magyar Iskola foglalkozásait vezetem, a diaszpórában élő gyerekeknek heti egyszer tartok foglalkozásokat, melyeken a magyar hagyományokkal, nyelvvel ismertetem meg a kicsiket és nagyokat. Az órák mozgásos gyerekjátékokból, népi mondókákból, énekekből, kézműves feladatokból és olykor az évkörhöz, jeles napokhoz illeszkedő magyar ételek elkészítéséből áll össze. A délután utolsó részében néptánc foglalkozáson vehetnek részt a gyerekek.

Emellett a Búzavirág Táncegyüttesnek tanítok dévaványai táncokat, év végére egy koreográfiával is készülünk, melyet az évente megrendezésre kerülő vacsorájukon mutathatnak be.

A Magyar Ház programjait is segítem, a felnőttek számára film- és irodalmi délutánokat szervezek, vezetek. A megszokott alkalmak létrejöttében, az estek lebonyolításában asszisztálok.

Papp Johanna