Karácsony az Montreáli Első Magyar Református Egyházban

A december 18-i hétvégére Montreálban is úgy igazán beköszöntött a tél. Az utak lefagytak, balesetek nehezítették a közlekedést- ám mindez nem szegte kedvét a református templomba igyekvőknek, akik igen nagy számban gyűltek össze a karácsonyi ünnepségre.

A nagytiszteletű György L. Attila lelkipásztor tartotta istentiszteletet szokás szerint a vasárnapi iskola gyermekeinek betlehemes előadása követte. A pásztorjátékban 13 gyerek szerepelt, akik nagyon lelkiismeretesen megtanulták a szövegüket, és sem az egybegyűltek nagy száma , sem a terem nagysága, sem a mikrofon nem rettentette őket vissza attól,hogy legjobb tudásuk szerint adják elő a darabot. A legkisebbektől a legnagyobbakig csodálatosan szerepeltek az összegyűlt szülők, rokonok, ismerősök, érdeklődők legnagyobb örömére.

A közönséget elbűvölte, ünnepi hangulatba kerítette betlehemes, melyet egy nappal korábban a Magyar Otthon falai között is előadtak az időseknek, ott is osztatlan sikert aratva.

A darabot a hagyományokhoz híven ínycsiklandó karácsonyi ebéd követte ,amely a Csillagösvény Egyesület önkénteseinek keze munkáját dicséri. Omlós tepertős pogácsa, gazdag gulyásleves, mennyei mákos és diós bejgli került a terített asztalokra. Az ebéd végeztével felléptek a Bokréta táncegyüttes gyermekei, akik mezőföldi táncokból összeállított koreográfiát mutattak be Nyitrai Attila Péter együttes vezető közreműködésével. A fiúk botos, a lányok üveges tánccal kápráztatták el a nagyérdemű közönséget. Ezt követően táncba vitték a szülőket és a közönség táncos lábú tagjait is.

A műsor végeztével megérkezett köreinkbe a Mikulás is, aki hátán dagadó puttonnyal, kezében csörgős bottal, egy krampusz kíséretében kapaszkodott fel a színpadra. A legbátrabb gyerekek verssel és énekekkel köszöntötték őt, aki trónusára leülve nagy szeretettel fogadta őket, elbeszélgetett velük, és megajándékozta őket.

A rendezvény alatt míves mézeskalács karácsonyfadíszek is kaphatóak voltak, melyek bevétele a vasárnapi iskolát támogatta.

Áldott karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónak!

A képek megtekinthetőek itt.
Takácsy Dorka Kornélia, KCSP, Montreál

A CBC beszámolói Magyarországról és a migráns válságról

A CBC beszámolói Magyarországról és a migráns válságról

Az emberek azért olvassák a tömegkommunikációs szervek (média) híreit, hogy tájékozódjanak az eseményekről, elősegítsék a hírek közzétételét és ezzel erősítsék a társadalmat. A társadalom azt is elvárja a médiától, mint a demokrácia egyik szerves részétől, hogy tartsa magát a előírásokhoz és a híreket pontosan és hűen adják vissza, ezzel is betöltve szerepét a modern társadalomban. Mit tehetünk akkor, amikor a média helytelen információkat közöl? Milyen lépéseket tegyenek az igazságszerető polgárok, amikor a hírszolgáltatásban félreinformálás rejtőzik azért, hogy azzal meggondolatlanul átalakítsák a közvéleményt?

A CBC „The National” című műsora a közelmúltban, 2016. november 24-én adott közre egy videó riportot „Az ellentmondásos Magyarország” címmel, amit december 11-én egy újságcikk követett „A barátságtalan magyar közhangulat elutasítja a bevándorlókat és az újságírókat” címmel. Szomorúan állapítjuk meg, hogy a CBC ismételten úgy döntött, hogy olyan riportokat tegyen közzé Magyarországról, amik helytelen és félrevezető információkat tartalmaznak, és amiket úgy értékelünk, hogy azok nem Magyarország hírnevét, hanem inkább a CBC szavahihetőségét károsítják.

Mindkét CBC riport a magyar társadalom szélsőséges elemeinek bemutatásával kezdődik, akik a magyar törvényeket nyíltan megsértik. A magyar kormány számos alkalommal elkülönítette magát ezektől a polgári védelmi csoportoktól, biztosította a törvényes rendet és gondoskodott róla, hogy ezeket a szélsőséges csoportokat bírósági eljárás alá helyezzék. Szélsőséges elemek léteznek Magyarországon, de csak jelentéktelen csoportokban és jelentéktelenül kis számban. Összehasonlításképpen, Kanadát sem neveznénk a szélső-jobboldal növekvő bázisának, vagy a szélsőségesek állomáshelyének, azért mert vannak Kanadában fehér felsőbbrendűségi csoportok, létezik nemzetiségi gyűlölet, van faji alapú bűnözés és történt itt magas szintű antiszemitizmus. Egy kisebbség nem képviseli a társadalom egészét és azokat csak a maguk jelentőségében szabad tárgyalni. Egy kisebbség nem képviseli a társadalom folyamatait.

Orbán Viktor miniszterelnök szabad és nyílt választáson történt megválasztása és a migráns válság Európában és Magyarországon való kitörése után a médiában egy mindenki számára szabad vádaskodó hadjárat uralkodik, ami Magyarországot önkényuralommal, korrupcióval, a sajtó és polgárjogi szabadságok korlátozásával, a bíróság függetlenségének korlátozásával vádolja. A vádak egész sokasága fellelhető, de azok alátámasztására nagyon kevés valós és igazi bizonyíték látott napvilágot. Hacsak felületesen is átfutjuk a magyar újságokat, láthatjuk, hogy milyen szembeötlően szabad módon cserélődtek ki a kormányt érintő ideológiák és kritikák, a politika színkép mindkét oldala felől. Magyarországon a sajtószabadság mindenhol érvényesül és csak akkor kerül vizsgálat alá, amikor a média hamis információkat közöl (ez nem mindig érvényesül Kanadában). A baloldali Népszabadság napilap bezárását pénzügyi nehézségek okozták és nem a kormány összeesküvése, ahogy azt egyesek elhitetni próbálták. Vagy talán a kormány beavatkozását kéne keresnünk a Guelph and Nanaimo 2016-ban történt megszűnésében is? Valójában, Brit Kolumbiában, az az elmúlt 10 évben 23 lap szűnt meg. Továbbmenően, a jogrendszer Magyarországon átlátható. A kormány egyetlen átalakítási kezdeményezése azt szolgálta, hogy még a kommunista időkből visszamaradt és régóta ott szolgáló tisztségviselők szolgálati átadását zökkenőmentessé tegyék. Elgondolkodhatunk rajta, hogy vajon a Szenátust, vagy a kanadai reformokat célzó kormánytörekvések megrekedését összefüggésbe hozhatjuk-e a demokrácia hanyatlásával? A médiában sokan kaptak azon, hogy kritizálják Magyarországot a migráns válság kezelését érintő korlátozott képességei miatt és ezzel diktátornak, fajgyűlölőnek, iszlám-ellenesnek vádolják a kis Közép-Európai országot, aki érdemessé vált arra, hogy kizárják az Európa Unióból. Érvelésük középpontjában az áll, hogy a Magyarország határaihoz jelenleg érkező emberáradatot ahhoz a több, mint 200 ezer magyarhoz hasonlítják, akik valóságos menekültként hagyták el Magyarországot az 1956-os Magyar Forradalom idején. Milyen érdekes, hogy ugyanezek az állítások figyelmen kívül hagyják azokat az érveléseket, amik rámutatnak a nagyon fontos különbségekre a gazdasági és politikai migránsok, valódi és nem-valódi menekültek között, kiemelik az embercsempészek szerepét és a figyelem előterébe helyezik azt a terhet, ami a nagyszámú és gyakran más vallású és kultúrából érkező tömegek befogadásával jár. Ilyen szembeötlő kérdések figyelembe vételével válhatna lehetővé a migráns válság és a multikulturális társadalom széleskörű magvitatása. Az „önkényuralom” és „elnyomás” egyetlen jelei csak abban mutatkoznak, hogy egyes államok úgy döntöttek, hogy megvédik azonosságukat, kultúrájukat és határaikat. Azok, akik kritizálják Magyarország viszonyulását a migráns válsághoz, nagy szolgálatot tennének, ha megemlítenék Angela Merkel német kancellár, 2010-ben tett nyilatkozatát, amiben ő a multikulturalizmus és a migránsok Németországba való integrálásnak kudarcáról beszél. Vagy, például, ha beszélnének párizsi migránsok beilleszkedésének kudarcáról, a Calais környéki ideiglenes migráns szállások körülményeiről, a Kölnben ünneplő német lakosság védelmének hiányáról. Azokat, amik elszigetelt eseményeknek látszanak, könnyen leírhatjuk úgy, mint „barátságtalan” közhangulatot.

CBC hatásosan bemutatta szándékát, hogy megfeledkezzen a történelmi tartalomról. A II. Világháború mindössze 71 évvel ezelőtt ért véget. Magyarországnak időre és egy tartós folyamatra van szüksége ahhoz, hogy feldolgozza múltját, érdemeit és kudarcait. A 1945-1989 között eltel időszakban, Magyarországon senki sem beszélhetett a történelemről, vagy csak arról a változatról, amit a megszálló hatalom kényszerített rá. Úgy gondoljuk, a történelem többet érdemel annál, mintsem hogy azt várnánk, hogy egy 2000 éves múlttal rendelkező nemzet az 1989-ben elnyert szabadsága óta eltelt 27 év alatt oldja meg valamennyi problémáját. A CBC kísérlete, hogy vélt összefüggést fedezzen fel a II. Világháború és 1956 Magyarországa között egy nagyon felelőtlen vállalkozás. Az ilyen tartalmukból kiragadott, vizsgálat nélküli összehasonlítások, a történelmi összefüggések és a jelen megértésének nagymértékű hiányát tanúsítják.

Végül, CBC utalásokat tesz, hogy a Magyarországon vélt gyűlölet és türelmetlenség a szomszédos országokra is átterjedhet. Szégyenletes az, ahogy a magyar kisebbségeket, egyebek mellet Szlovákiában, Romániában, Szerbiában, Ukrajnában továbbra is bántalmazzák és diszkriminációban részesítik, ha azok az anyanyelvüket próbálják használni. Mi a helyzet azzal a gyűlölettel és türelmetlenséggel, amiben a Székelyek részesülnek Erdélyben, akik csak egy rendeletet kérnek saját autonómiájukra, hogy a jövőjüket maguk irányíthassák? Ezek a kérelmek kemény visszautasításra találtak kormányszintről, amik azt célozták, hogy elnyomják őket nemzetiségi mivoltukban. Vagy, mi a helyzet a diszkrimináció, visszaélés, vandalizmus és nemzetiségi gyűlölet számos eseteivel, amiknek a magyar kisebbségek az áldozatai, őseik földjén, a mai Szlovákiában, Szerbiában, Erdélyben, Kárpát-Ukrajnában. Valójában, Magyarország mindig is a nemzetiségi türelmesség bástyája volt és az idegenek üdvözlésére és befogadására hosszú múlttal tekint vissza az ország. Ezáltal, Magyarország hosszú történelme alatt az egyik első példája volt a multikulturális társadalomnak, amiből pl. Kanada ma annyi hasznot szerez. Lehet, hogy a CBC hibát követet el és Közép Európa történelme elkerülte figyelmét.

Ezért, a KMOSZ visszautasítja ezeket a riportokat, mert úgy találja, hogy azok nagyon káros hatásúak a kanadai és nemzetközi magyarság hírnevére. Egyben kéri, hogy a CBC hozzon nyilvánosságra egy közleményt, amiben helyesbíti az év novemberben és decemberében leközölt két riport tartalmát. Alapvető lépésként, a jövőben a CBC kérje ki a KMOSZ, vagy hasonló magyar szervezet véleményét hasonló jellegű cikkek készítésekor, hogy pontos és helytálló információkat szerezzen. A riportereknek és nemzeti médiának stratégiai célként kell kezelniük a hírszolgáltatás megbízhatóságának megőrzését és ez nem csak egy puszta szólam. A CBC nagy kárt okozott Magyarországnak and a magyar embereknek, ezért bizonyítsa akaratét, hogy a jövőre nézve kijavítsa azokat.

Ez a levelet az alábbi címekre jutattuk el:

  • CBCnews.ca irodája
Másolat:

  • Dr. Ódor Bálint, Magyar Nagykövet
  • Dr. Szabó Stefánia, Magyar Főkonzul
  • Magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium

90 éves a Hungaria Social Club

Alapításának 90. évfordulóját ünnepelte a montreáli Hungaria Social Club. A klubot az első Montreálba érkező magyarok alapították, akik rendkívül egymásra voltak utalva és meg akarták őrizni magyar közösségüket, identitásukat – ezért fontosnak tartottak létrehozni egy olyan helyet, ahol felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül együtt tölthetik a szabadidejüket és ünnepeket, rendezvényeket szervezhetnek.

Érdekesség, hogy a klubhoz korábban egy focicsapat is tartozott, amely 1957-ben kanadai bajnok lett. A klub több pénzügyi hullámvölgyből is kilábalt a tagok önzetlen adakozásának hála, napjainkig saját a tulajdonában álló házban üzemel a belváros szívében.

Itt gyűltünk össze 2016. november 12-én tagok és kísérők vegyesen, összesen 100-nál is több vendég, hogy megünnepeljük a jubileumot. A megnyitó beszédet Kelemen Tibor, a Hungaria Social Club és a Montreáli Magyar Bizottság elnöke mondta, ezután Szima Ilona avatta be élményszerűen, humorosan az egybegyűlteket a klub fordulatos, 90 éves történetébe. Ezután Licskó Szabolcs atya köszöntötte a vendégeket és nyitotta meg imával a vacsorát. A három ínycsiklandó fogás elfogyasztása után Peller Anna énekesnő lépett színpadra. A Magyarország Hangja díjas művésznő 4 oktávos hangszíne óriási repertoár előadását teszi lehetővé, ezen a jó hangulatú estén operett- és táncdalcsokrával örvendeztette meg a nagyérdeműt. A produkció után következett a várva várt tombola kisorsolása, amikor is 12 értékes nyereménykosár talált gazdára.

Ám akik nem nyertek, sem szomorkodtak sokáig, hiszen a V-Romas névre hallgató, vancouveri formáció – Botos Flórián, Kalányos Tamás, Lakatos Zoltán gitárvirtuózzal kiegészülve – vette birtokba a színpadot, lendületes retro és mulatós dalokkal csábítva a parkettre a táncoslábúakat. A mulatozás és jókedv hajnalhasadtáig tartott.

Az este képgalériája megtekinthető itt.
Takácsy Dorka Kornélia, KCSP, Montreál

Néptáncba öntött forradalom

Néptáncba öntött forradalom – Spirit of Hungary

Az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot már számtalanszor megénekelték dalokban, megírták versben, novellában esetleg regényben, megfilmesítették, szoborrá öntötték, vagy lefestették. Mégis az idei, hatvanadik évfordulón, olyan megemlékezéssel találkozhattam Torontóban, amelyre nem számítottam. Október 16-án a Toronto Center for the Arts nagyszínpadán néptáncosok keltették életre a forradalmat.

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes még október elején indult tíz állomásból álló amerikai turnéjára az 1956-os Emlékbizottság támogatásával, hogy bemutassa a forradalmat úgy, ahogyan azt még csak kevesen láthatták. A műsor előtt Ódor Bálint Magyarország kanadai nagykövete köszöntötte a megjelent több mint nyolcszáz fős közönséget és beszélt 1956 jelentőségéről, a forradalom magyar-kanadai közös örökségéről. Kérte, hogy a megjelentek közül álljanak fel azok, akik a forradalom éveiben hagyták el az Anyaországot, és míg zúgott a közönség elismerő tapsa, a nagykövet úr külön köszöntötte a felállt ’56-os forradalmárokat.

Vaski Gábor, a Kanadai Magyarok Országos Szövetségének (KMOSZ) elnöke szintén üdvözölte a közönséget, majd megköszönte minden szervezőnek a munkát, külön kiemelve Bede-Fazekas Zsoltot és Papp Hortenziát, akik nem csak csupán ezt a produkciót segítettek elhozni Torontóba, hanem több mint húsz éve fáradságos és kitartó munkával dolgoznak azért, hogy a magyar kultúra virágozzon Kanadában.

Az előadás első részében a színpadon nem népviseletben, hanem a forradalom korabeli ruhákban láthattuk a táncosokat, akik az 1956-os szabadságharchoz köthető kortárs és tematikus koreográfiákat adtak elő. Megjelent a harc, a pesti utcák, a lázadás, a veszteség, a menekülés és a bizonytalanság képe is, a táncmozdulatokat pedig sokszor kortárs zene kísérte. A koreográfiák üzenetét a táncosok sikeresen adták át, a közönséget pedig átjárta a forradalom hangulata. Az első rész végső üzenete, egyben a forradalom üzenete is volt; szabadságért való küzdelem sosem hiábavaló a forradalom hőseit pedig sosem felejtjük. A Kanadában élő magyarok nagyrésze ’56 után kényszerült elhagyni Magyarországot egy boldogabb, biztonságosabb élet reményében, így őket különösen megragadta az előadás ezen része.

A magyar néptánc gyökerei a középkorig nyúlnak vissza, az évszázadok során pedig számos külső hatás érte a szomszédos országokból, így válhatott rendkívül sokoldalúvá. Az est második felében a Kárpát-medence különböző helyeiről hoztak autentikus néptáncot és népzenét számunkra a Nemzeti Táncegyüttes tagjai, valamint zenekaruk. Zsuráfszky Zoltán koreográfiáiból láthattunk sokszínű válogatást. A mezőségi, rábaközi, szatmári és sárközi táncok között marosmenti cigánytánc is megbújt, valamint történetek sokasága esküvőről, szerelemről, aratásról, vagy éppen két férfi küzdelméről egy lány kegyeiért. Olykor humorosan, olykor szomorúan, de mindig katonás pontossággal, színes, hagyományos ruházatban és ragadó lelkesedéssel adták elő a táncokat a fiatal művészek. Az előadást a székről felállva, ütemes szűnni nem akaró tapssal köszönte meg a teltházas kanadai közönség.

Budapest-Montréal gálaest

Mi is lehetne méltóbb lezárása az Első Montreáli Magyar Hétnek egy nagyszabású gálánál? A Budapest Montréal Gála a belváros szívében, az Omni Mont-Royal Hotel falai között kapott helyet,az esemény fontosságát reprezentáló, elegáns környezetben. Több mint 130 vendég érkezett, a montreáli magyar közösségek színe-java eljött.

A rendezvényt dr. Ódor Bálint, Magyarország kanadai nagykövete nyitotta meg, beszédében összegezte a Magyar Hét eredményeit -mely az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának alkalmából , illetve a Budapest és Montreál testvérvárossá válási törekvéseinek apropóján került megrendezésre.

Megköszönte a montreáli magyaroknak,hogy az elmúlt 60 évben megőrizték a forradalom lángját, és akkor is emlékeztek rá,amikor erről Magyarországon még beszélni sem szabadott. Méltatta a magyar közösségek hagyományőrző, sokszínű tevékenységét, a nyelv és kultúra továbbadásáért folytatott szakadatlan munkát. Kiemelte a magyar kormány háláját Kanada iránt, amiért befogadták az otthonukat elhagyni kényszerülő magyarok ezreit. Magyarország megbecsülését Kanada és a kanadai magyarság iránt az a tény is alátámasztotta, hogy Szíjjártó Péter külügyminiszter október 23-án Kanadában, sőt éppen Montreálban tartózkodott.

A nagykövet felszólalását követően sor került a montreáli magyar közösség legmeghatározóbb munkásságú tagjainak kitüntetésére. A kitüntetéseket dr. Ódor Bálint adta át. A díjazottak egytől-egyig példaértékű életművet alkottak, amelyre mindannyian büszkék lehetünk.

A díjazottak illusztris névsora: Blanar Andrea, Corte Elizabeth, Couch Ava, Dreisziger Kálmán, Keresztes Imre, Joó Klára, Korsós László, Maráz István, Palkó Alice, Pelikán Anikó,Répási Elizabeth,Szilási Gábor, és az elismerésben posztumusz részesült Ciamarra Júlia, Ferkó John és Takács Miklós.

A díjak átadása után igazi ínyenc fogásokból álló lakomát szolgáltak fel.

A meghívottak vacsora után a Bokréta Néptáncegyüttes ragyogó előadásában gyönyörködhettek, majd a parkett is megtelt, ahol hajnalig ropták a táncoslábú vendégek.
Takácsy Dorka Kornélia, KCSP program, Montreál

Október 23. montreáli megemlékezés

Grandiózus ünnepséggel emlékeztünk az 1956-os forradalom 60. évfordulójára Montreálban. A nagyszabású,közös megemlékezés a Montreáli Magyar Bizottság szervezésében valósult meg, így az egész montreáli magyarság egyszerre, egy helyen (A Magyarok Nagyasszonya Plébánia dísztermében) ünnepelhetett. Az ünnep fényét emelte, hogy a külügyminiszter és nagykövet úr is tiszteletét tette.

A cserkészcsapatok zászlós bevonulása után Licskó Szabolcs plébános beszéde nyitotta meg a műsort, majd elénekeltük a szózatot.

Ezt követően Szíjjártó Péter, Magyarország külügyminisztere szólalt fel. Szónoklatában a forradalom hőseinek tisztelegve hangsúlyozta, hogy milyen sokat köszönhet nekik az egész nemzet. Kiemelte továbbá, hogy a magyar rendkívül szabadság szerető nép, és hogy minden időben ellen kell állnunk az elnyomó törekvéseknek-nem szabad hagynunk, hogy az ország szuverenitását bármilyen módon megsértsék. Külügyminiszter úr látogatása azért is volt nagy megtiszteltetés, mert személyében az első magyar külügyminisztert köszönthettük Montreálban ’56-os megemlékezés alkalmából.

A világhírű Csillagszemű táncegyüttes tagjai Magyarországról érkeztek, és egy lenyűgöző produkcióval kápráztatták el az egybegyűlteket. Felnőttek és egészen kicsi gyermekek egyaránt szerepeltek a gazdag koreográfiákban, az álmélkodó közönség osztatlan figyelmétől övezve.

Dékány Anna zonogoraművész ezután Liszt Ferenc 14. magyar rapszódiáját adta elő.

Ezt követően sor került a Csillagösvény Egyesület, a Bethlen Gábor Baráti Kör és Kövessy Zsolt közös munkájának bemutatására: egy rövidfilmet állítottunk össze montreáli magyarok ’56-os visszaemlékezéseiből. Az interjúkból és korabeli dokumentációkból álló kisfilm igazán nagy hatást gyakorolt a közönségre.

György L. Attila református lelkipásztor beszéde zárta az ünnepélyt, melyben mai kontextusba helyezte a forradalom eseményeit, és felhívta a figyelmet arra, hogy nem szabad egy távoli,ködös múlt részeként tekinteni a szabadságharca, hiszen Magyarország földrajzi fekvéséből fakadóan továbbra is kelet és nyugat „ütközőzónájában” található. Elkényelmesedés helyett értékelnünk kell a szabadságot amelyben élhetünk, és mindent meg kell tennünk,hogy megőrizzük azt.

Végezetül elénekeltük a magyar, a székely és a kanadai himnuszt. Az éneket – mint a szózat esetében is- Tomecz András vezette, és Dékány Anna kísérte zongorán; majd kivonultak a cserkészek.
Takácsy Dorka Kornélia, KCSP program, Montreál

Három emberöltőnyi hit

Vasárnap ünnepelte alapításának 90. évfordulóját a Montreáli Első Magyar Református Egyház. Azokról emlékeztünk meg, akik kivándoroltak, elmenekültek, többnyire maguk is szűkölködtek és nagyon nehéz volt talpra állniuk – mégis fontosnak tartották, hogy legyen egy temploma a magyar reformátusoknak. Előremutató gondolkodásuk számunkra is példaértékű: a sanyarú körülmények között is hittek abban, hogy a jövő jobb lesz és lesznek még olyanok, akiknek érdemes templomot építeni. Időt, pénzt nem sajnálva fáradoztak azon, hogy a templom megépülhessen, falai között iskola működhessen, egy megtartó közösség szülessen és működhessen és Isten igéje generációkkal később is magyarul szólhasson a hívekhez.

Az ünnepi istentiszteletre megtelt a templom, György L. Attila nagytiszteletű úr Isten a nehézségek között is megtartó kegyelméről biztosította a gyülekezetet, melynek ékes példája az egyházközség mai napig való fennállása. Összefoglalta a magyar nép viharos történelmét, ismertette a kivándorlási hullámokat. Méltatta a magyar kultúra páratlanságát, egyedülálló eredetét illetve a nemzet hősi mivoltát,mely többek között ezer éven át Európa védőbástyájaként való helytállásban nyilvánult meg. Bemutatta az emigráns egyházak különleges helyzetét, az ebből fakadó kihívásokat és lehetőségeket, és a teljes asszimiláció veszélyét.

Az alapító lelkész, Fehér Mihály lánya beszédében megemlékezett a nagy elődök munkásságáról, a bemutatta a montreáli református közösség történetét, történelmét, a templom felépítésének rögös útját, unokája pedig énekszóval emelte az ünnep fényét.

Felszólalt dr. Ódor Bálint, Magyarország Kanadai nagykövete, aki kiemelte az egyház kulcsfontosságú szerepét a diaszpóra magyar identitásának megőrzésében, nyelvi, kulturális és vallási értelemben is. Felhívta a figyelmet arra, hogy az 1956-os események 60-ik évfordulója kapcsán szabadságharcosainkra emlékezünk, és arra, hogy több mint 10 000 magyar ember talált Kanadában új otthonra. Emlékeztetett a szeptember eleji Montreáli Magyar Hét programsorozatának sikerére, és megerősítette, hogy Magyarország célja a diaszpórával való kapcsolat megerősítése.

Ezután következett a magyar, a székely és a kanadai himnusz közös eléneklése. Az istentiszteletet ünnepi ebéd követte a templom közösségi termében. Az ínycsiklandozó lakomát a Csillagösvény Egyesület önkéntesei készítették el, és szolgálták fel. A fogások közötti szünetekben Tisztelendő úr levélben érkezett köszöntéseket olvasott fel, nem kevésbé illusztris személyektől, mint Justin Trudeau, Kanada miniszterelnöke valamint dr. Semjén Zsolt, aki a magyar Miniszterelnökség nevében gratulált. Számtalan testvéregyház képviselője is kifejezte üdvözletét a világ minden részéről- többen személyesen is eljöttek; a levelek felolvasása után pedig a 100 éves vitéz Detre Gyula gyülekezeti tag illette elismerő szavakkal a közösséget. Bízunk benne, hogy még legalább 90, hasonlóan sikeres év áll az egyházközség előtt, az eddigiekért pedig Nagytiszteletű úr prédikációjából idézve: Soli Deo Gloria.

Az esemény képei megtekinthetők a Kőrösi Csoma Sándor Program képgalériájában
Takácsy Dorka Kornélia, KCSP program, Montreál

Magyarország szelleme

Spirit of HungaryA Kanadai Magyarok Országosz Szövetsége közvetítésében
2016. október 16-án szombaton du. 6 órakor
George Weston Recital Hall
Toronto Center for the Arts
5040 Yonge Street, Toronto, Ontario M2N 6R8

Jegyárak: $25, $35, $45.
Tudakozó: 416-250-3708
Ticketmaster: 1-855-985-2787, www.ticketmaster.ca

Jegváltás:

Spirit of Hungary